Jéggel vagy jég nélkül?

  
   Filmekből megszokott gyakori jelenet, hogy a bárban odalép valaki a pulthoz, kér egy whisky-t,   s a bártender visszakérdez - Hogyan szeretné?  Jéggel vagy jég nélkül? (Scotch vagy bourbon, azt mindenkinek az ízlésére bízom. A magam részéről inkább a scotch-ot kedvelem - tisztán, jég nélkül.) Valójában mi a szerepe a whisky-be dobott jégkockáknak? Persze, kézenfekvő a válasz, lehűti és kellemes hőfokon tartja az italt, s ahogy lassan olvadni kezd, higítja is egyben és lágyítja az olykor markánsan füstös ízeket. A skótok nem szeretnek pancsolni a jéggel - talán a gyakori hűvös időjárás miatt -, ők inkább egy kevés vizet töltenek a maláta hosszú éveken át érlelt levéhez, s így isszák kedvenc italukat.

   Földünk felszínének egy részét jég borítja, aminek nagyon fontos szerepe van a bolygó hőszabályozásában, akárcsak a jégkockának a whisky-ben. Évmilliók során létrejött törékeny egyensúly alakította ki az Arktisz és az Antarktisz jégsapkáját, és a magas hegyek gleccsereit. Miért fontos ez? - kérdezhetitek. Nos elsősorban azért, mert ez a hatalmas jégtakaró nemcsak a Föld felszínét hűti, hanem az óceánok áramlását is szabályozza, és a bolygónkra érkező napsugárzás jelentős részét visszasugározza az űrbe. Ez a jégtakaró számos állatfaj otthona is egyben. Északon a jegesmedvék, délen a pingvinek lakják, hogy csak a két legismertebbet említsem. A sarkok közelében lévő hideg tengervíz számtalan egyéb faj életterét is biztosítja. Ezekben a vizekben óriási mennyiségű krill él. Ez a kis lebegő rákféle fontos élőlénye a zooplanktonnak, és nagyon jelentős táplálékforrás a sziláscetek, manták, bálnafélék, fókák és néhány tengerimadár-faj számára. 

  "Bolygónk szilárd állapotban való fenállása idejének mintegy 90 százalékában a sarkvidékeken egyáltalán nem volt jég. Geológiai ismereteinkből tudjuk azonban, hogy a Föld öt vagy hat jégkorszakon esett át. Jelenleg valószínűleg a legutóbbi, úgynevezett pleisztocén jégkor végén tartunk, amely több mint egymillió évig tartott, és még a Földközi-tengerre is jégtáblákat juttatott el. A jég azóta visszavonult ugyan, de a helyzet még mindig nem normalizálódott teljesen. Ám a jégréteg olyan nagy közvetlen hatást gyakorol Földünk klímájára, hogy teljes eltűnése, vagyis a "normális helyzet" visszatérése katasztrofális mértékben megváltoztatná a Föld felszíni rajzát; bizonyos területek víz alá kerülnének, mások az elviselhetetlen hőség miatt lakhatatlanná válnának. 

   Nyilvánvaló, hogy a múltban az embernek semmi köze nem volt ezekhez az óriási időjárási változásokhoz. S tekintettel a közrejátszó energiarendszerek nagyságrendjére, ésszerű feltételezésnek tűnik, hogy valószínűleg a jövőben sem fogjuk ezeket befolyásolhatni. Itt azonban ismét beleütközünk bolygónk életének egy lényeges sajátosságába, abba az igen érzékeny egyensúlyba, amely fenntartja a körülöttünk levő természetes világot. Az időjárásban közrejátszik a Nap sugárzása, a Föld hőkibocsátása, az óceánok egyetemes befolyása és a jeges vidékek hatása, s ezek kétségkívül olyan hatalmasak, hogy az ember részéről közvetlenül nem befolyásolhatók. De az egyensúly a beeső és a visszaverődő sugárzás között, azoknak az erőknek a kölcsönös játéka, amelyek fenntartják a hőmérséklet általános, globális szintjét a Földön, olyan érzékeny és finom, hogy a legkisebb eltolódás az energiák egyensúlyában az egész rendszert felboríthatja. Mint ahogyan a súlypont minimális eltolásával egy vízszintben álló mérleg felborul, úgy igen kis százalékos változásnak kell csak bekövetkeznie a Föld energiamérlegében ahhoz, hogy az átlagos hőmérséklet 2 Celsius-fokkal módosuljon. Ha a módosulás lefelé történik, újból jégkor következik; ha felfelé, visszatér a jégmentes kor. Mindkét esetben a hatás globális és katasztrofális lehet."  

(Barbara Ward - René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Bp. 1975. 332. old.)

   Az elmúlt évszázadban a bolygónk átlaghőmérséklete - igaz nem egyenletes ütemben -, de folyamatosan emelkedett, és mostanra az emelkedés mértéke vészesen közeledik ahhoz a bizonyos 2 Celsius-fokos szinthez. Évről évre egyre több korábbi melegrekord dől meg. Az elmúlt évtizedekben a sarkok jégtakarójának és a gleccsereknek az olvadása is felgyorsult. A kutatók között nincs egyetértés az okokat illetően, de mind többen teszik az emberi tevékenységet, s ezen belül a levegőszennyezést, az üvegházhatású gázok kibocsátását felelőssé. A következmények megítélésében is nagyok az eltérések, de sajnos egyre inkább gyűlnek a közeledő bajra figyelmeztető jelek. 
   
   A gleccserek bizonyos vidékeknek a legfontosabb ivóvíz bázisai. Ha eltűnnek, nem csak esztétikai értelemben fognak hiányozni.

http://hvg.hu/Tudomany/20110928_vizhiany_europaban 

http://hvg.hu/nagyitas/20110816_gronland_olvado_gleccserek_nagyitas

   A sarki jégsapkák és a gleccserek olvadását évtizedek óta, sokféle módon vizsgálják és dokumentálják. Az olvadás tényét ma már senki nem vitatja. A folyamat sebességének, az okoknak és a következményeknek megítélésében azonban nincs egyetértés, mint ahogy sajnos abban sincs, mit tehetünk ennek lassítása illetve megállítása érdekében.  

   2007. szeptember...

http://www.idokep.hu/hirek/megnyilt-az-eszaknyugati-atjaro

   2007. október...

http://www.idokep.hu/hirek/jeghegy-afrikanal

   2007. december...

http://www.idokep.hu/hirek/kihalnak-a-pingvinek

   2010. november...

http://www.idokep.hu/hirek/olvadas-eszakon

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/33/Arctic_sea_ice_loss_animation.gif

   2011. július...

http://www.nemzetigeografia.hu/node/993/pusztulnak-jegesmedvebocsok-sarki-jeg-olvadasa-miatt.html

   2011. szeptember...

http://www.exploreronline.hu/hirek/jegnelkuli-nyar-ele-nezhet-jeges-tenger

   2012. március...

http://www.origo.hu/idojaras/20120306-a-tartos-jeg-sem-birja-az-eszakisarkon-jegtabla-arktisz-klimavaltozas.html
  
   Most akkor hogy legyen? Jéggel vagy jég nélkül? Tudom, a whisky esetében könnyebb megadni a választ...

Hullámokba süllyedő paradicsom

   Az elmúlt évszázad hetvenes éveiben, gimnazista koromban kezembe akadt egy könyv, pontosabban apám a kezembe adott egy könyvet, amelynek címét most a blogom címének is választottam: "Csak egyetlen Föld van". A címlapon a bolygónk világűrből készült képe volt látható. Akkoriban egy ilyen fotó még újdonságnak számított. Kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak.  A könyv szerzői, Barbara Ward és René Dubos első ízben tettek kísérletet arra, hogy környezeti problémáinkat ne csak általánosságban tárgyalják, hanem társadalmi, közgazdasági és politikai vonatkozásaikkal együtt. A könyv nem csupán a környezetszennyezés kérdését vizsgálta, hanem szemügyre vette mindazt, ami ebbe a témakörbe tartozik: a népesedés kérdését, az eszközeinkkel való visszaélést, a technika befolyását, az egyoldalú fejlődést és az urbanizáció világméretű dilemmáját.

   

   A könyvet az ENSZ környezetvédelmi konferenciájának főtitkára megbízásából írták, hogy az 1972 júniusában Stockholmban megtartott konferencia számára anyagot biztosítsanak, és mintegy eszmei keretbe foglalják az értekezlet munkáját.

   Közel 40 év telt el azóta, hogy a könyv megjelent! (Magyarországon 1975-ben, Hantos Éva fordításában látott napvilágot.) A benne leírtak - sajnos úgy tűnik - ma sokkal aktuálisabbak, mint a könyv születésekor. Időközben a bolygónk lakossága a többszörösére nőtt, s ez a folyamat jelenleg még gyorsulni látszik.

   A Föld népességnövekedését az alábbi ábra jól szemlélteti. A grafikon a Föld lakosságának abszolút számát mutatja a XX. század második felében. Ez a szám egyenletes növekedést mutat. Míg 1950-ben a Föld lakosságának száma mintegy 2,5 milliárd volt, addig 2000-ben meghaladta a 6 milliárdot. Vagyis egy fél évszázad alatt a Föld népessége csaknem a két és félszeresére nőtt. Ezt követően már alig több, mint tíz esztendő alatt újabb 1 milliárd (!) fővel gyarapodott az emberiség létszáma a bolygónkon. Napjainkban ez a szám meghaladja a 7 milliárdot.

 http://www.worldometers.info/hu/

   A növekvő népesség a környezetvédelemmel kapcsolatos gondok  növekedését is jelenti egyben. Egyre nagyobb a nyersanyag- és az energiaéhség, amelynek kielégítése elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, szén) elégetésével történik. Ezeknek az anyagoknak az elégetése során óriási mennyiségű üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Ezek a gázok - elsősorban a széndioxid (CO2) és a metán (CH4) - tehetők felelőssé a klímaváltozásért. 

http://klima.kvvm.hu/index.php?id=10 

Idézek a könyvből: 
 

   "A hatalmas kozmikus egységeknek és az egyensúly parányi egységeinek állandó kölcsönhatása alkotja a lét voltaképpeni alapját a földön. Tudjuk, hogy a Nap energiája szinte korlátlan bőségben árad felénk. De tudjuk azt is,  hogy e bőség közvetítői és termékei - a levelek, a baktériumok stb. - már korántsem korlátlan mennyiségben léteznek. Ha eltávolítjuk Közép-Afrika földjéről a humusz vékony, zöld rétegét, előtűnik a tégla keménységű, semmire sem használható vörös agyag. Ha levágjuk az erdőket, letaroljuk a mezőket, a termőföld elsivatagosodik. Ha a vizeket egy bizonyos határon túl szennyeződni hagyjuk, az algák felhasználják belőle az oxigént, a halak kipusztulnak és szétbomlás közben bűzös gázokat fejlesztenek.
    Az élő világ működését biztosító önfenntartó ciklusok, a dinamikus egyensúly egységei - amelyeket ökoszisztémáknak nevezünk -, nem állják határtalanul a túlterhelést és visszaélést, mert számos potenciális út vezet e rendszerek  felborulásával helyrehozhatatlan  katasztrófához. Kétségtelen, hogy az élet regeneratív ereje óriási. Élőlények túlélték a jégkorszakot, a vulkanikus kitöréseket, a földrengéseket,  a tájfunokat és az árvizeket, amelyek nyugtalan földünkön évezredek óta végbementek. Az intő figyelmeztetés azonban fennáll: egyes fajták, peldául a jurakori őshüllők, örökre eltűntek.     
   Ezzel elérkeztünk a végső egyensúly kérdéséhez. Az élőlények egymástól való szoros és elkerülhetetlen függősége megköveteli a stabilitásnak, a dinamikus kölcsönösségnek bizonyos szintjét. Ennek a gyengülése vagy elpusztulása felszabadítja az élőlényeknek azt a képességét, hogy egymást és önmagukat elpusztítsák."   

(Barbara Ward - René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Bp. 1975. 96. old.)

   Tudományos körökben is akadnak sajnos, akik időről-időre megkérdőjelezik az emberi tevékenységnek a bolygónk ökoszisztémáira kifejtett hatását, a fajok pusztulásában, a klímaváltozásban betöltött szerepét. Vajon kiknek áll érdekében az ilyen gondolatok terjesztése? A háttérben manipulatív szándékkal meghúzódó gazdasági érdekcsoportok tagjai ugyanolyan biológiai lények, mint bármelyik ember. Előbb-utóbb ők is szembekerülnek majd a környezetváltozás összes negatív következményével, ám félő, hogy mire ez széles körben tudatosul, addigra a klímaváltozás folyamata már visszafordíthatatlanná válik...

http://nol.hu/kulfold/hullamokba_sullyedo_paradicsom 

  
   Valami történt a Maldív szigeteken idén februárban, ám innen szemlélve csak találgatni tudok, mi állhat Mohamed Nasheed megbuktatásának hátterében. Az elnök nemzetközileg megbecsült emberi jogi és klímaváltozás-ellenes aktivista, aki évek óta harcolt a szigetek megmentéséért, s azért, hogy végre érdemi lépések is történjenek a klímaváltozás megállításáért. 


http://nol.hu/kulfold/puccs_a_sullyedo_paradicsomban

   A Maldív-szigetek a világ legalacsonyabban fekvő országa: a szigetek 80 százaléka még  1 méterrel sincs a tengerszint felett, és a legmagasabb pont is csak 2,3 méteren fekszik. Ezután érthető, hogy még egy enyhébb tengerszint-emelkedés is milyen iszonyatos veszélyeket rejt magában a terület számára. Ám nem egyszerű előre megjósolni, mikor válnak a szigetek lakhatatlanná.
   A tengerszint átlagosan 52 millimétert emelkedett az elmúlt 15 év során. Ennek oka a vízhőmérséklet növekedése során bekövetkező hőtágulás, aminek köszönhetően a vízmolekulák felkavarodnak, és nagyobb távolságokra jutnak el. Ez köztudott tény, és egyértelműen összeköthető a globális felmelegedéssel. Emellett egyes tudósok úgy gondolják, hogy mára már a hó- és gleccerolvadás az elsődleges oka a tengerszint folyamatos emelkedésének.
   Pontosan még senki sem tudja megmondani, meddig lesznek még lakhatóak a vulkanikus eredetű korallszigetek, de több modell is létezik a hátralévő idő megbecsülésére. Az Intergovernmental Panel on Climate Change 59 centiméteres vízszintemelkedést ígért 2100-ig, viszont ebbe az értékbe nem kalkulálták be a gleccserek olvadásának szokatlan felgyorsulását. James Hansen és csapata, a NASA Goddard képviseletében 25 méteres (!) globális tengerszint-emelkedést jósol ugyancsak 2100-ig. Szerintük a felmelegedés Grönland és az Antarktisz jéghegyeit is el fogja pusztítani. Konzervatívabb kutatók, mint Stefan Rahmstorf a németországi Potsdam Institute szakértője viszont csak 1,4 méteres növekedést jövendöl.