Az örök fagy birodalma?

 
   Nagyszüleink generációja a nyári forróságban az ételek, italok hűtésére még jégszekrényt, olykor jégvermeket használt. A dolog működési elve mindkét esetben nagyon hasonló volt. A Balaton és más természetes vizek partján lévő településeken például a befagyott tó vagy folyó jegéből vágtak tömböket télen, s azokkal töltötték föl a jégvermeket, melyeket azután gondosan letakartak, s ezek a természetes "hűtőkamrák" hónapokon keresztül szolgálták az élelmiszerek frissen tartását. A nagyobb településeken jéggyárakban fagyasztották az egyforma, hasáb alakú jégtömböket, melyeket aztán a jegesember szálított házhoz. Nyári hónapokban gyakran verte föl az utca csendjét az elnyújtott - "Jegeeeees, itt a jegeeeees!" kiáltás. Ahol a jégszekrényben lassanként elolvadt az előző jégtömb, ott a jegesember jellegzetes vaskampójával kihúzott egy tömböt a kocsijáról a többi közül, a vállára kapta, majd annak rendje és módja szerint elhelyezte   a jégszekrény megfelelő rekeszében, így biztosítva a hűtést a következő napokra, hetekre.

http://www.huszadikszazad.hu/1910-majus/gazdasag/uj-jeggyarak

   Földünk hűtésében is óriási szerepe van a jégnek. Legnagyobb mennyiségben a sarkok közelében, valamint a magasabb hegységek gleccsereiben található megfagyott víz a bolygónkon. Ennek a jégnek a mennyisége az elmúlt évmilliók alatt folyamatosan változott. A földtörténet során legnagyobbrészt nem borította jégtakaró az északi és a déli sarkvidéket. Ezt az állapotot csak néhány jellegzetes eljegesedési időszak törte meg. A jelenleg is fennálló eljegesedés a kainozoikumi eljegesedés, melynek interglaciális - azaz fölmelegedő - szakaszában vagyunk. Ennek a fölmelegedésnek az üteme azonban az emberi tevékenység hatására az elmúlt másfél évszázadban vészesen fölgyorsult.

   A sarkvidékeken és a magas hegységeken kívül van még egy terület Földünkön, ahol hatalmas mennyiségű jég található. Az északi sarkvidéket övező szárazföldi területeken, Skandináviában, Finnországban, Szibériában, Ázsia egyes magasan fekvő vidékein, Alaszkában és Kanada északi részén óriási területeken, a legfölső néhány centimétert leszámítva, akár több méter vastagságban állandóan fagyott a talaj. Ezeket a tartósan jeges területeket, angol eredetű szóval permafrosztnak "állandó fagy"-nak, örökfagynak nevezzük.

 
   Ahol a levegő évi átlagos hőmérséklete csupán kevéssel van 0 °C alatt (kb. −5 °C-ig), kizárólag védett (és legtöbbször észak felé nyitott) helyeken, vagyis csak foltokban alakulhat ki az ún. nem folytonos permafroszt. A −5 °C-nál hidegebb átlaghőmérsékletű területeken más tényező már nem befolyásolja a permafroszt kialakulását, így ezeken a vidékeken annak folytonos változata alakul ki. Napjainkban (a foltokban előforduló permafrosztot is beleszámítva) a Föld szárazföldjeinek kb. 20%-án van kisebb vagy nagyobb mélységig tartósan fagyott állapotban a talaj.

    A legutóbbi jégkorszak, az ún. Würm-glaciális nagyjából száztízezer évvel ezelőtt kezdődött a pleisztocén kor vége felé, és körülbelül tízezer évvel ezelőtt kezdett enyhülni a holocén kor kezdetekor. Ebben az időszakban a lebomló növényi és állati eredetű szerves anyagokból kiszabaduló gázok óriási mennyiségben raktározódtak el a megfagyó lápokban. Mélyen a fagyott talaj alatt a korábbi időszakokban kialakult, ősi, szénben és földgázban gazdag rétegek is találhatók. 

   Egy 2009-ben publikált tanulmány szerint a permafrosztban lekötött szén mennyisége a duplája a korábban feltételezettnek, és ez a permafroszt gyorsuló olvadása miatt egyre nagyobb mennyiségben szabadul fel, fokozva a globális felmelegedést is. Ez egy öngerjesztő folyamat, mivel a légkör melegedése felgyorsította a permafroszt olvadását számos területen, így az eddig a talajban kötött állapotban lévő széndioxid (CO2) és metán (CH4) a légkörbe kerül. A metán üvegházhatása 23-szorosa a széndioxidénak, ezért a jelenlegi klimatikus változásokban ez a gáz a második legkártékonyabb hatású tényező. A légköri metán szintjének az amerikai National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) által mért alakulását az alábbi ábra szemlélteti.

   2007-ben és 2008-ban Szibériában az  átlaghőmérséklet több mint 2 °C-al meghaladta az 1951-1980 közötti átlagot. Ugyanebben az időszakban a légköri metán szintje hirtelen megemelkedett. Egyesek úgy vélik, hogy az emelkedés részben a permafroszt olvadásának köszönhető.

   Ahogy a Föld időjárása egyre melegebbé válik, úgy szabadul fel egyre több széndioxid (CO2) és metán (CH4), s úgy járulnak hozzá ezek a gázok egyre nagyobb mértékben az üvegházhatás fokozódásához, ezáltal a légkör felmelegedéséhez is - állítják a kutatásban résztvevő tudósok. Hatalmas mennyiségű szenet tárolnak ezek a sarkköri, sarkvidéki talajok, ami ha a légkörbe kerül, jelentős kockázatokat hordoz - mondta Pep Canadell a kutatás vezetője. 

http://www.globalcarbonproject.org/who_is_who/pep_canadell.htm 

   A kutatás során egyértelművé vált, hogy a permafrosztban tárolt szén mennyiségét korábban durván alulbecsülték. Canadell elmondta, hogy egy, a permafroszttal kapcsolatos négyéves kutatás eredményei, és az Orosz Tudományos Akadémia mindezidáig nem publikált adatai is segítségükre voltak, hogy újragondolják a talajban lekötött szén mennyiségét. Az előrejelzések szerint a 21. század végére majdnem az összes felszín közeli permafroszt réteg elolvad majd, így jelentős mennyiségű üvegházgáz fog a légkörbe kerülni. A kutatás vezetője szerint, ha csak a permafroszt 10 %-a olvad fel, az is további 80 ppm-el növelheti meg a jelenlegi 380-390 ppm-es légköri széndioxid (CO2) koncentrációt.

   Az olvadó permafrosztnak további súlyos következményei is lehetnek. A fagyott talajra épült települések, utak, vasútvonalak megsüllyedhetnek, a kiolvadó talajvíz súlyos árvizeket, belvizeket okozhat. Ez a folyamat sok helyen már elkezdődött.

http://oroszvilag.hu/?t1=sajtoszemle&hid=2469 

   Vannak olyan emberek persze, akik nem veszik túl komolyan ezt a problémát, akik bíznak a természet "önszabályozó képességében", akik úgy gondolják, hogy a növekvő széndioxid kibocsátást a melegedő éghajlat miatt fölengedő talajban kialakuló dúsabb vegetáció majd ellensúlyozni fogja. Szerintük a nagyobb mennyiségű növény majd nagyobb mennyiségű széndioxidot köt meg a fotoszintézis során, és ezáltal a szén körforgása egyensúlyban marad.        

A tudósok többsége azonban úgy véli, hogy a dúsabb növényzet csak részben lesz képes elnyelni a permafroszt olvadása során fölszabaduló egyre nagyobb mennyiségű széndioxidot, mivel a fölmelegedő talajban a különböző mikroorganizmusok, baktériumok, gombák elkezdik lebontani az elhalt növényi és állati eredetű szerves anyagot, melynek során egyre több széndioxid és metán szabadul föl.

   Senkinek ne legyenek illúziói! Földünk nagyon öszetett, nagyon érzékeny ökoszisztémák rendszere, melyekben ha változás történik valahol, ha megbomlik az egyensúly, annak hatása előbb-utóbb az egész bolygóra kiterjed.

   "A nagymérvű kölcsönös függés magában hordja az előre nem látható események kockázatát és néha pusztító következményeit, ha az érzékeny egyensúly felborul. Egy új élőlényfajta megjelenése, a kémiai egyensúly felborulása, egy sziget felrobbanása és eltűnése, a jég lassú megindulása, mind olyan zavart keltő események, amelyek kiválthatják a rendszer oly heves reakcióját, hogy az többé önmagától a régi stabilitásba vissza nem tér."

(Barbara Ward - René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi Könyvkiadkönyvkiadó, Bp.1975. 97. old.)   

http://www.globalisfelmelegedes.info/index.php?option=com_content&view=article&id=467:az-eszaki-sarkvidek-olvadasa-fenyegetes-az-emberisegre-nezve&catid=26:mi-vat&Itemid=51 

   "Kétségtelen, hogy az egyszerű tudományos tényeknek ellenállhatatlan megvilágosító erejük van. Az utolsó négy-öt évtizedben szerzett ismereteink - amelyek a valóság mélyebb megértéséhez vezettek - azért oly meglepőek, mert igen nagy mértékben megerősítik és igazolják a régebbi keletű morális felismerések egész sorát. A filozófusok már régen arra tanítottak bennünket, hogy egyek vagyunk, részei egy olyan nagyobb egységnek, amely túlnő helyi jellegű törekvéseinken és szükségleteinken. Azt is mondták, hogy az élőlényeket az egymástól való függőség bonyolult hálózata köti egybe. Arra tanítottak, hogy az agresszió, az erőszak e finom kapcsolatok értelmetlen elszakításával pusztulásba és halálba visz. Ezek a tanítások - ha úgy tetszik - az emberi társadalmak, az emberi viselkedés tanulmányozásából eredő ösztönös meglátások voltak. Ma azonban tudjuk már, hogy valójában konkrét megállapítások a világegyetem tényleges működéséről."

(Barbara Ward - René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi Könyvkiadkönyvkiadó, Bp.1975. 98. old.)

http://www.origo.hu/idojaras/20120327-kozel-all-a-fold-a-forrponthoz-visszafordithatatlan-felmelegedes-2010es-evek.html

Hurrá, repülünk!

 "Az ember egyre több energia iránti ugrásszerűen növekvő igényeit a fosszilis üzemanyagok, mindenekelőtt a szén elégetésével fedezi. Az egyéni mozgékonyság és a szórakozás nagymértékben a belső égésű motorokhoz kapcsolódik. Az ember szinte új kentaur lett: félig ember, félig autó, és motorizált felének ziháló lélegzete szennyezi a levegőt, tönkreteszi a tüdőt, ellepi szmoggal a nagyvárosokat. (...)

   Ha az Egyesült Államokat nézzük, mint olyan országot, amely manapság egy főre számítva a legtöbb energiát használja fel, és már napjainkban az energiafelhasználás olyan szintjét és típusát képviseli, amely felé - ha nem változik semmi - más iparosított államok is haladnak a termelésben és a fogyasztásban, azt találjuk, hogy a hetvenes évek elején az elsősorban autóktól  és erőművektől származó légszennyezés évente mintegy 200 millió tonnát, vagyis minden élő és lélegző amerikaira számítva egy tonnát tesz ki."  

(Barbara Ward - René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Bp. 1975. 112. old.)

 

   Amikor a fenti sorokat írták, a Föld lakossága még nem érte el a 4 milliárdot. Az azóta eltelt négy évtizedben azonban a népesség növekedése fölgyorsult. Napjainkban ez a szám már meghaladja a 7 milliárdot és folyamatosan növekszik. 

http://www.worldometers.info/hu/

   Az utóbbi 40 évben az energiaéhség csöppet sem csitult, sőt egyes régiókban mind hatalmasabb méreteket öltött. Kína, India és számos másik fejlődő ország gazdasága, ipari termelése rohamosan növekszik, és ezzel párhuzamosan az energia iránti igénye is. A megtermelt energia legnagyobb részét fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből - Kína esetében elsősorban szénből - nyerik, és ennek során folyamatosan növekvő mennyiségű szennyező anyagot bocsátanak a légkörbe. Az úgynevezett fejlett országokban sem sokkal jobb a helyzet, mert bár sok esetben rendelkezésre állnak az energiatermelésben a környezetkímélő technológiák, ezek bevezetése csak nagyon lassan történik, mindenféle mondvacsinált "gazdaságossági" okokra hivatkozva. Kétségtelen tény, hogy rövid távon olcsóbb a ma elterjedt technológiák használata, a kőolaj, a földgáz és a szén eltüzelése, hosszabb távon azonban hatalmas árat kell majd fizessünk ezért.

   A pusztító energiaéhségről így írt 2007-ben Jánosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke:

   "Ahhoz, hogy a XXI. század megszelídíthető legyen, mindenképpen meg kell állítani a világ energiafogyasztásának az elmúlt években tapasztalható, őrült ütemű bővülését. Európa a piacra bízta a döntéshozatalt, ám egyelőre úgy tűnik, ez nem volt jó megoldás. Az energiahordozók birtoklása változatlanul nagypolitikai kérdés, s az erről szóló diskurzus olykor szinte a hidegháború egyszer már letűnt retorikáját idézi.   Az olaj ára az elmúlt pár évben - főleg pénzpiaci manipulációk következtében - ötszörösére nőtt, drágult a földgáz és a villany. Bizonyos üzleti körök, nagyvállalatok korábban elképzelhetetlen mértékű profitra tettek szert, s közben az energiahordozókban szegény országok láncolódtak oda kiszolgáltatott, függő partnerként valamelyik nagy exportőrhöz. Az energetikában is túlléptük a fenntarthatósági határt, s ha nem leszünk képesek csökkenteni energiaéhségünket, az tovább gyorsítja a világ összeomlását. A globalizmus azonban a fogyasztás növelésében érdekelt, s médiahatalmával még a tisztánlátást is akadályozva arra törekszik, hogy ne ismerjük fel a valós tényeket."  

    

   "A XIX. század a szén korszaka volt. Az ipari forradalmat a széntüzelésű gőzgépek elterjedése indította be, és kis túlzással az egész gazdasági és társadalmi fejlődés, a modernizáció ezen alapult. A XX. század már a szénhidrogének (olaj és földgáz) korszakát hozta el - bár a szén szerepe, főleg az áramtermelésben, még ma is számottevő. Az ezredforduló fő kérdésének az energetikában is az önkorlátozásnak, a fogyasztás mérséklésének kellene lennie. A figyelem középpontjába viszont a takarékosság helyett a helyettesíthetőség került. Ma a fő kérdés az, hogy mivel helyettesíthetők a fosszilis energiahordozók, hogyan valósítható meg a karbonmentes energiakorszak. Az erről folyó vitákból két lehetséges út bontakozik ki. Az egyik az atomenergia reneszánszához vezet, a másik a megújuló energiahordozók, elsősorban a biomassza még nagyobb arányú térnyerése felé. Mindkét út a fosszilis energiahordozóktól való elszakadást, az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentését célozza, az ökológiai és társadalmi összeomlást okozó klímaváltozás elkerülésére. Az atomenergiával szembeni fenntartások az első háborús alkalmazásra vezethetők vissza, a békés célú fosszilis energiatermelés lassan halmozódó veszélyeit nehezebb felismerni. A biomassza ugyan valóban megújuló, de sajnos szintén kimeríthető energiaforrás. Már most bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a problémák megoldására. A mezőgazdaságra alapozott energiatermelés zsákutca, s több kárral jár, mint haszonnal. Függetlenül attól, hogy a világ végül talál-e - s milyen időhorizonton - megoldást a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedésre, elsősorban a fogyasztás csökkentésére, a takarékosságra, s ehhez általános szemléletváltásra volna szükség. Sajnos a globális propaganda azt sulykolja, hogy a problémáinkat a piac fogja megoldani. Mára azonban már látszik, hogy az energiaszolgáltatások liberalizációja csak elmélyíti a problémákat. Az energiatermelésnek és -szolgáltatásnak az Európai Unió által kikényszerített liberalizációja nem bizonyult sikeresnek, ennek belátásához elég csak ránézni az árakra. Az emberek életminőségét alapvetően befolyásoló vezetékes szolgáltatások tarifájának nem a virtuális árakat szülő, a befektetők rövid távú érdekei szerint alakuló tőzsdéken kell eldőlni, hanem vissza kell térni a költségalapú árazáshoz."

(Magyar Nemzet, 2007. december 24., hétfő, 12. oldal)

   A levegőbe bocsátott emberi eredetű szennyezések közül napjainkban talán az üvegházhatású gázok - a vízgőz (H₂O), a széndioxid (CO₂), a metán (CH₄), a kloro-fluorokarbonok / CFC-k    vagy más néven freonok (CFCl₃), (CF₂Cl₂) /, a dinitrogén-oxid (N2O) és az ózon (O₃) - okozzák a legtöbb problémát. Ezek tehetőek elsősorban felelőssé a klímaváltozásért, a globális felmelegedésért.

   Mi is ez az üvegház hatás? A Föld felszínének átlagos hőmérséklete körülbelül 15°C. A Napból érkező elektromágneses sugárzás energiája fölmelegíti a Föld felszínét és légkörét. Ugyanakkor az elnyelt energia egy része visszaverődik a világűrbe. Az elnyelt sugárzási energia és a visszaverődő, infravörös sugárzási energia nagysága a hőmérséklettől, valamint a légköri viszonyoktól függ. A Föld által elnyelt sugárzás hullámhossza az ultraibolyától (< 400 nm) a látható tartományon keresztül (380-780 nm) egészen az infravörösig (> 700 nm) terjed.

   Bármilyen változás, amely megbontja az elnyelt és a kibocsátott energia egyensúlyát, befolyásolja az éghajlatot. A Föld felszínéről visszasugárzott energia már nem fény-, hanem hőenergia formájában távozik és felmelegíti a légkört, miközben a kibocsátó felület lehűl. A légkörben található üvegházhatású gázok egyfajta falat alkotnak a Föld felszíne és a világűr között, mintegy szigetelőrétegként viselkednek és nem engedik át a visszaverődő infravörös sugárzás által hordozott hőenergia egy részét, hanem csapdába ejtik, akárcsak egy üvegház. Ennek a következménye a légkör és a földfelszín melegedése, és innen ered a jelenség elnevezése is, az "üvegházhatás". 

   Ha valakit az üvegházhatás tudományos magyarázata bővebben érdekel, itt olvashat róla:

 http://www.matud.iif.hu/08nov/09.html

   A földi atmoszférában lévő széndioxid (CO2) mennyiségének változását mutatja az alábbi ábra 1960-tól napjainkig.

   A következő ábra pedig a bolygónk felszínközeli levegőjének átlagos hőmérséklet emelkedését szemlélteti 1860 és 2000 között. A fekete görbe az éves, a vörös görbe pedig az ötéves átlaghőmérséklet alakulását mutatja.

   Nem kell hozzá különleges képesség, hogy fölismerjük a két görbe közötti hasonlóságot. Ma már a legtöbb tudományos kutató egyetért abban, hogy a globális fölmelegedésért, a klímaváltozásért az emberek által a légkörbe kibocsátott széndioxid és a többi üvegházhatású gáz igen jelentős mértékben felelős.
 

   Ha valamelyikőtök kíváncsi arra, vajon ő személy szerint mekkora széndioxid kibocsátásért felel, hogy mekkora a "karbon lábnyoma", az Our Climate oldalán kiszámíthatja.

http://www.ourclimate.com/carbon-footprint-calculator/

   Az iparilag fejlett országok lakosságának egyik fontos jellemzője a mobilitás. Az itt élő emberek naponta több tíz, olykor több száz kilométert tesznek meg a lakó- és munkahelyük között vagy a munkájuk során, különféle közlekedési eszközökön. A járművek megválasztásakor a legutolsó szempontok között szerepel a környezet védelme, legfőképp az elérhető, a még finanszírozható kényelem számít, függetlenül attól, hogy az utazás választott módja mekkora környezetterhelést jelent. 

   A távolság legyőzésének, a sebességnek, a mozgásnak az élménye gyakran akkor is utazásra csábít, ha az egyáltalán nem lenne szükséges, ha arra nincs semmilyen racionális ok. Hétvégeken vagy szabadság idején, különösen tavasztól őszig, óriási tömegek lendülnek mozgásba, szállnak motorkerékpárra, kocsiba, buszra, repülőgépre, s keresnek föl egyre távolabbi úticélokat.

   Az utazás önmagában is kellemes élmény, s amióta a repülés mind több ember számára elérhetővé vált, sokan választják a közlekedésnek ezt a gyors, kényelmes formáját. Nemrég beszélgettem egy pilóta barátommal, s részletesen elmeséltettem vele, hogy mekkora mennyiségű üzemanyag elégetésével lehet egy adott távolságra egy adott számú embert elszállítani repülőgéppel. Elmondta, hogy nagyon sok szempontot kell figyelembe venni a számítás során, kezdve attól, hogy milyen fejlett technológiájú a gép hajtóműve (itt is vannak korszerűbb és régebbi, kevésbé hatékony hajtóművek), egészen addig, hogy mekkora a repülési út hossza, milyen magasan, mekkora terheléssel, milyen időjárási viszonyok között repül a gép. Személygépkocsikra vonatkozóan is elvégeztem ezeket a számításokat és összevetettem a repülőgépekre vonatkozó adatokkal. Az eredmény azt mutatta, hogy ugyanakkora mennyiségű ember ugyanolyan távolságra való eljuttatásához átlagban kb. 20-25%-al több üzemanyag szükséges, ha repülőgéppel utaznak. 

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/repules-ara 

   Az elsődleges szempont azonban itt is a gyorsaság és a kényelem, s hogy a helyváltoztatásnak ez a formája mekkora környezetkárosítást eredményez, azzal kevesen törődnek. Az Európai Unió a közelmúltban tett néhány lépést abba az irányba, hogy megadóztassa a légitársaságokat, s ezzel is ösztönözze a környezetkímélő technológiák elterjedését a közlekedésben. Talán mondanom se kell, hogy az ötletet nem fogadta osztatlan lelkesedés. 

http://kitekinto.hu/global/2012/02/16/celkeresztben_az_eu_legugyi_szabalyozasa/ 

   A repülőgépek által 1990-ben kibocsátott CO₂ teljes mennyisége szénben számolva elérte a 450 millió tonnát, ami nem volt több a közúti közlekedés globális emissziójának 20%-ánál és az emberi tevékenységekkel összefüggő teljes kibocsátás mintegy 3%-át képviselte. A repülőgépek CO₂ kibocsátását nagyobb időtávban vizsgálva megállapítható, hogy a XX. század közepétől néhány évtizeddel visszafelé e kibocsátás gyakorlatilag nulla volt. A repülőgépek kibocsátása azonban, a légiközlekedés egyre szélesebb körű elterjedése miatt növekvő mértékű, és a gépek által kibocsátott CO₂ évtizedeken át a levegőben marad, fokozza az üvegház hatást, s ezzel hozzájárul a globális fölmelegedéshez.

http://www.alternativenergia.hu/nagy-mertekben-hatnak-az-eghajlatra-a-kondenzcsikok/30874 

   Érdemes tehát időnként elgondolkodni azon, hogy utazásaink során a közlekedésnek milyen formáját válasszuk, s fontos lenne, hogy a döntésünk szempontjai között a környezetünk tudatos védelme is szerepet kapna. Íme néhány lehetséges alternatíva:

 

Édesem, csak lélegezz...

   Az emberi gondolkodással egyidős a szándék, hogy a bennünket körülvevő világot valamiképpen értelmezni tudjuk. A korai európai természettudomány és filozófia öt elemet különböztetett meg, amelyek Arisztotelész szerint a következők: föld, víz, levegő, tűz, valamint az ötödik elem, a kvinta esszencia, ami később több középkori alkimistánál éter néven jelent meg. A föld a szilárd, a víz a folyékony, a levegő a gáz, a tűz a plazma halmazállapot, míg a kvintesszencia egy olyan állapotot jelöl, mely nem hasonlít a többihez. 

   A Földet körbeölelő gázelegy, a négy őselem egyike, a levegő, a légkör vagy más néven atmoszféra a témája a mostani bejegyzésemnek. Tiszta állapotban színtelen, szagtalan. Állandóan jelen van körülöttünk, természetes lételemünk, nem nagyon veszünk róla tudomást, ám a hiánya néhány másodperc alatt bárkiben tudatosítja, mekkora a jelentősége az életünk során. Levegő - tiszta levegő - nélkül a földi élet elképzelhetetlen. Szívjátok be mélyen, s közben felfrissülésként hallgassatok egy kis zenét, s képzeljétek el hozzá a friss, hideg téli levegőt, amit kipirult arccal jól esik belélegezni...

http://www.youtube.com/watch?v=mEcSdz3WN2I&feature=related 

   Bolygónk légkörének felszínközeli (troposzférikus) összetétele így fest napjainkban:

 

Nitrogén (N₂) 78.084 térfogat %                           

Oxigén (O₂) 20.946 térfogat %

   Egyéb gázok:

Argon (Ar) 0.9340 térfogat % ( 9340 ppm )
Szén-dioxid (CO₂) 0.0387 térfogat % ( 387 ppm )

Neon (Ne) 0.001818 térfogat % ( 18.18 ppm )

Hélium (He) 0.000524 térfogat % ( 5.24 ppm )
Metán (CH₄) 0.0001745 térfogat % ( 1.74 ppm )

Kripton (Kr) 0.000114 térfogat % ( 1.14 ppm )

Hidrogén (H₂) 0.000055 térfogat % ( 0.55 ppm )

Dinitrogénoxid (N₂O) 0.000031 térfogat % ( 0.31 ppm)
Xenon (Xe) 0.000008 térfogat % ( 0.08 ppm )

Ózon (O₃) 0.000004 térfogat % ( 0.04 ppm )

   Vízgőz (H₂O) 0.4-400 x 10^-2 térfogat % 

   A légkörben a gáz halmazállapotú anyagok mellett folyékony és szilárd halmazállapotban lévő anyagok is találhatók. A gázok összetételének tekintetében megkülönböztetünk állandó összetételű-, változó mennyiségű- és erősen változó mennyiségű gázokat. A légkörben több hidrológiai ciklus és folyamat zajlik. Ilyen a párolgás, a vízgőz-szállítás, a csapadékképződés és az elfolyás. 

   A földi élet szempontjából nagyon fontos az oxigén jelenléte az atmoszférában. Jelenleg a légkör kb. 21%-át oxigén alkotja, ám ez nem volt mindig így. Valaha a levegő legnagyobbrészt széndioxidból állt. Az óceánban élő, a fotoszintézis melléktermékeként oxigént előállító kékalgáknak (vagy más néven cianobaktériumoknak) köszönhetően körülbelül 2,3-2,4 milliárd éve nőtt meg jelentősen az oxigénszint a bolygónk légkörében.

   Az oxigénnel történő, jóval hatékonyabb energiatermelés tette lehetővé aztán az olyan összetettebb életformák megjelenését is, mint amilyen az ember. Az oxigén azonban nem csak a lélegzés miatt fontos. A sztratoszférában található ózon is egy háromatomos oxigénmolekula, amely kiszűri a káros ultraibolya sugárzást. Az ózonréteg kialakulása tette lehetővé a szárazföldi élet megjelenését mintegy 500 millió éve. 

   Földünk ózonrétege 15 és 30 kilométer közötti magasságban öleli körül bolygónkat. Ez a hármas oxigénmolekulákból álló védőtakaró elnyeli a Napból származó, az életre halálos ultaibolya sugárzás legnagyobb részét. A nagy mértékű ultaibolya sugárzás az emberekben bőrrákot és szürkehályogot, a halaknál, békáknál és rákoknál pedig szaporodási problémákat okozhat, és még az óceáni tápláléklánc alján lévő egysejtű planktonokat is veszélyezteti. 

   Az ózon úgy keletkezik, hogy az oxigénmolekulák (O2) magasan a légkörben a napfény hatására két szabad oxigénatomra bomlanak. Egy szabad atom könnyen rátapad egy egyben lévő O2 molekulára és már meg is született az ózon (O3). A hármas oxigénmolekula meglehetősen instabil, ezért aztán az UV sugárzás hatására újból elbomlik, és a folyamat kezdődik előlről. Ezt a törékeny oda-visszaalakulási folyamatot, amelynek következtében az ibolyán túli sugarak elnyelődnek, más elemek könnyen károsíthatják.

   A tudósok az 1970-es évek óta tudnak azokról a kémiai anyagokról, amelyek az ózonréteg vékonyodását okozhatják. A CFC-gázokat vagy más néven freonokat (CF₂Cl₂) elsősorban oldószerként, hűtőközegként, habosító anyagként, tűzoltókészülék töltőanyagaként, zsírtalanító anyagként, épületekben lévő szigetelőanyagok alapvető összetevőjeként, dezodorok, különféle spray-k hajtógázaként használták.

   A sztratoszféra ritka levegőjében, az ultraibolya sugarak feltörik a CFC-ben (klórozott-fluorozott szénhidrogénekben) lévő molekulák kötését, és a vegyületből szabad klóratomok szabadulnak fel. A klór ezt követően megsemmisíti az ózonmolekulákat, úgy hogy szinte kilopja belőlük az oxigénatomokat.

    1985 májusában a Brit Antartkiszi Felmérésen dolgozó kutatók azzal sokkolták a világot, hogy bejelentették: óriási lyukat találtak az ózonpajzson az Antartkisz felett. A kutatók jelentése szerint technikailag már a 70-es évek óta megfigyelhető volt az ózonréteg nagymértékű elvékonyodása, magának az ózonlyuknak a növekedése. 

A műholdfelvételen jól megfigyelhető az Antarktisz feletti ózonlyuk. (forrás: NASA) 

    Az antartktiszi Halley Kutatási Központban gyűjtött adataik szerint az ózonlyuk kialakulásáért az emberek által a légkörbe bocsátott nagy mennyiségű CFC gáz volt a felelős. Az ózonréteg elvékonyodása azért történhetett meg, mert a hideg és sötét antarktiszi telek során a légköri körülmények a Déli-sark fölött  a CFC-ket csapdába ejtették. A tavaszi napfény aztán felszabadította a klóratomokat, amelyek az Antartkisz felett az ózonréteg 65%-át elbontották.

    A riasztó felfedezés azonban elősegített egy nagy környezetvédelmi győzelmet: 1987-ben megfogalmazták az „Ózonréteg Károsító Anyagok Montreali Jegyzőkönyvét”.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Montreali_jegyzőkönyv 

   Ez a paktum volt az első olyan ENSZ egyezmény, amelyet valamennyi tagország ratifikált. Megfogalmazta a CFC kivonásának fontosságát és az ózonréteg helyreállításának érdekében tett elvárásokat. Ez a példátlan összefogás igazi eredményt hozott. Mostani számítások szerint 2080-ra a bolygónkat körülölelő ózonréteg az 1950-es évek szintjére állhat vissza. Paul Newman,   a NASA goddardi űrrepülőközpontjának légkörfizikusa úgy véli, hogy ha hagytuk volna, hogy a CFC használat az 1970-es években megfigyelt trend szerint növekedjen továbbra is, az ózonlyuk mostanra már beterítené az egész bolygót.

  *   *   *

    
   Az emberi tevékenység már nagyon régóta szennyezi a levegőt. Ha hiteles képet akarunk kapni arról, hogy milyen lehetett az élet bő másfél évszázaddal ezelőtt Londonban, a világ akkori legnagyobb városában, aligha kell annál meggyőzőbb dokumentum, mint Charles Dickens kitűnő regényének, a "Bleak House"-nak sorai:

   "Köd mindenütt. Köd a folyón fölfelé, ahol zöld bozótok és rétek közt kanyarog; köd a folyón lefelé, amerre a hajók sorai és egy nagy (és piszkos) város parti hányadéka közt hömpölyög. Köd az essexi mocsarakon, köd a kenti domboldalakon. Köd lopakodik be a szeneshajók konyháiba; köd lebeg a nagy hajók árbocai körül, köd ül a kötélzetükön; köd ereszkedik le a bárkák meg a kis csónakok peremére. Köd van az öreg greenwichi nyugdíjasok szemében és nyeldeklőjében, akik asztmásan szuszognak menhelyük kandallója mellett; ..."

(Charles Dickens: Örökösök  Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972. 5. o.)

http://mek.oszk.hu/02400/02421/html/

   Az első ipari forradalmat követő időben Angliában óriási mennyiségű szenet tüzeltek el mind az iparban, mind a háztartásokban. Az 1800-as évek közepére, különösen az őszi, téli időszakban mind gyakrabban sűrű füstköd, "szmog" borította be London utcáit. A London-típusú szmogot főleg a szén égetéséből, a kéndioxid (SO₂) és korom kibocsátásából származó légszennyezés okozza. Az ilyen szennyezés köddel párosulva a levegőben lebegő kénsavcseppeket (H₂SO₄) eredményezhet. A London-típusú szmog először 1850-ben fordult elő, s mostanában szerencsére egyre ritkább.

   Amikor 1952 decemberében Londonban, a nagy szmog idején a kéndioxid (SO₂) koncentrációja meghaladta a 3.5 mg mennyiséget 1 m³ levegőben, nagyszámú, egyes becslések szerint több mint négyezer halálesetet okozott. 

           1952 decemberében a magas kéndioxid koncentrációnak köszönhető halálesetek száma  (forrás: Manchester Városi Egyetem)

   Forró nyári, szélcsendes időszakokban keletkezik a szmog másik fajtája, az úgynevezett Los Angeles-típusú (fotokémiai) szmog. Ez napfényes napokon, intenzív közlekedés mellett fordul elő.   A kipufogógázból a nitrogén-oxidok és a szénhidrogének (változó antropogén és biogén forrásból) reakcióba lépnek a napfény jelenlétében, és ártalmas gáz és aeroszol keveréket hoznak létre. A fotokémiai szmog ózont is tartalmaz (nevezetesen troposzférikus ózont), formaldehideket, ketonokat és rendkívül mérgező PAN-t (peroxi-acetil-nitrátot). Az ózon a sztratoszférában 12 ppm-es (parts per million) koncentrációjú értéket is képes elérni, azonban a Föld felszínén a 0,04 ppm-et nem szokta meghaladni. 

   A fentiekben említett anyagok mindegyike ingerli a szemet és károsítja a légzőrendszert. Negatív hatással vannak a növényzetre is. Ez a típusú szmog fordul elő inkább a nagyvárosokban nyaranta. Ez váltotta föl a London-típusú szmogot számos városban valamilyen módon 1960, Nyugat-Európában 1980 óta.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szmog

Jéggel vagy jég nélkül?

  
   Filmekből megszokott gyakori jelenet, hogy a bárban odalép valaki a pulthoz, kér egy whisky-t,   s a bártender visszakérdez - Hogyan szeretné?  Jéggel vagy jég nélkül? (Scotch vagy bourbon, azt mindenkinek az ízlésére bízom. A magam részéről inkább a scotch-ot kedvelem - tisztán, jég nélkül.) Valójában mi a szerepe a whisky-be dobott jégkockáknak? Persze, kézenfekvő a válasz, lehűti és kellemes hőfokon tartja az italt, s ahogy lassan olvadni kezd, higítja is egyben és lágyítja az olykor markánsan füstös ízeket. A skótok nem szeretnek pancsolni a jéggel - talán a gyakori hűvös időjárás miatt -, ők inkább egy kevés vizet töltenek a maláta hosszú éveken át érlelt levéhez, s így isszák kedvenc italukat.

   Földünk felszínének egy részét jég borítja, aminek nagyon fontos szerepe van a bolygó hőszabályozásában, akárcsak a jégkockának a whisky-ben. Évmilliók során létrejött törékeny egyensúly alakította ki az Arktisz és az Antarktisz jégsapkáját, és a magas hegyek gleccsereit. Miért fontos ez? - kérdezhetitek. Nos elsősorban azért, mert ez a hatalmas jégtakaró nemcsak a Föld felszínét hűti, hanem az óceánok áramlását is szabályozza, és a bolygónkra érkező napsugárzás jelentős részét visszasugározza az űrbe. Ez a jégtakaró számos állatfaj otthona is egyben. Északon a jegesmedvék, délen a pingvinek lakják, hogy csak a két legismertebbet említsem. A sarkok közelében lévő hideg tengervíz számtalan egyéb faj életterét is biztosítja. Ezekben a vizekben óriási mennyiségű krill él. Ez a kis lebegő rákféle fontos élőlénye a zooplanktonnak, és nagyon jelentős táplálékforrás a sziláscetek, manták, bálnafélék, fókák és néhány tengerimadár-faj számára. 

  "Bolygónk szilárd állapotban való fenállása idejének mintegy 90 százalékában a sarkvidékeken egyáltalán nem volt jég. Geológiai ismereteinkből tudjuk azonban, hogy a Föld öt vagy hat jégkorszakon esett át. Jelenleg valószínűleg a legutóbbi, úgynevezett pleisztocén jégkor végén tartunk, amely több mint egymillió évig tartott, és még a Földközi-tengerre is jégtáblákat juttatott el. A jég azóta visszavonult ugyan, de a helyzet még mindig nem normalizálódott teljesen. Ám a jégréteg olyan nagy közvetlen hatást gyakorol Földünk klímájára, hogy teljes eltűnése, vagyis a "normális helyzet" visszatérése katasztrofális mértékben megváltoztatná a Föld felszíni rajzát; bizonyos területek víz alá kerülnének, mások az elviselhetetlen hőség miatt lakhatatlanná válnának. 

   Nyilvánvaló, hogy a múltban az embernek semmi köze nem volt ezekhez az óriási időjárási változásokhoz. S tekintettel a közrejátszó energiarendszerek nagyságrendjére, ésszerű feltételezésnek tűnik, hogy valószínűleg a jövőben sem fogjuk ezeket befolyásolhatni. Itt azonban ismét beleütközünk bolygónk életének egy lényeges sajátosságába, abba az igen érzékeny egyensúlyba, amely fenntartja a körülöttünk levő természetes világot. Az időjárásban közrejátszik a Nap sugárzása, a Föld hőkibocsátása, az óceánok egyetemes befolyása és a jeges vidékek hatása, s ezek kétségkívül olyan hatalmasak, hogy az ember részéről közvetlenül nem befolyásolhatók. De az egyensúly a beeső és a visszaverődő sugárzás között, azoknak az erőknek a kölcsönös játéka, amelyek fenntartják a hőmérséklet általános, globális szintjét a Földön, olyan érzékeny és finom, hogy a legkisebb eltolódás az energiák egyensúlyában az egész rendszert felboríthatja. Mint ahogyan a súlypont minimális eltolásával egy vízszintben álló mérleg felborul, úgy igen kis százalékos változásnak kell csak bekövetkeznie a Föld energiamérlegében ahhoz, hogy az átlagos hőmérséklet 2 Celsius-fokkal módosuljon. Ha a módosulás lefelé történik, újból jégkor következik; ha felfelé, visszatér a jégmentes kor. Mindkét esetben a hatás globális és katasztrofális lehet."  

(Barbara Ward - René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Bp. 1975. 332. old.)

   Az elmúlt évszázadban a bolygónk átlaghőmérséklete - igaz nem egyenletes ütemben -, de folyamatosan emelkedett, és mostanra az emelkedés mértéke vészesen közeledik ahhoz a bizonyos 2 Celsius-fokos szinthez. Évről évre egyre több korábbi melegrekord dől meg. Az elmúlt évtizedekben a sarkok jégtakarójának és a gleccsereknek az olvadása is felgyorsult. A kutatók között nincs egyetértés az okokat illetően, de mind többen teszik az emberi tevékenységet, s ezen belül a levegőszennyezést, az üvegházhatású gázok kibocsátását felelőssé. A következmények megítélésében is nagyok az eltérések, de sajnos egyre inkább gyűlnek a közeledő bajra figyelmeztető jelek. 
   
   A gleccserek bizonyos vidékeknek a legfontosabb ivóvíz bázisai. Ha eltűnnek, nem csak esztétikai értelemben fognak hiányozni.

http://hvg.hu/Tudomany/20110928_vizhiany_europaban 

http://hvg.hu/nagyitas/20110816_gronland_olvado_gleccserek_nagyitas

   A sarki jégsapkák és a gleccserek olvadását évtizedek óta, sokféle módon vizsgálják és dokumentálják. Az olvadás tényét ma már senki nem vitatja. A folyamat sebességének, az okoknak és a következményeknek megítélésében azonban nincs egyetértés, mint ahogy sajnos abban sincs, mit tehetünk ennek lassítása illetve megállítása érdekében.  

   2007. szeptember...

http://www.idokep.hu/hirek/megnyilt-az-eszaknyugati-atjaro

   2007. október...

http://www.idokep.hu/hirek/jeghegy-afrikanal

   2007. december...

http://www.idokep.hu/hirek/kihalnak-a-pingvinek

   2010. november...

http://www.idokep.hu/hirek/olvadas-eszakon

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/33/Arctic_sea_ice_loss_animation.gif

   2011. július...

http://www.nemzetigeografia.hu/node/993/pusztulnak-jegesmedvebocsok-sarki-jeg-olvadasa-miatt.html

   2011. szeptember...

http://www.exploreronline.hu/hirek/jegnelkuli-nyar-ele-nezhet-jeges-tenger

   2012. március...

http://www.origo.hu/idojaras/20120306-a-tartos-jeg-sem-birja-az-eszakisarkon-jegtabla-arktisz-klimavaltozas.html
  
   Most akkor hogy legyen? Jéggel vagy jég nélkül? Tudom, a whisky esetében könnyebb megadni a választ...