Hurrá, repülünk!

 "Az ember egyre több energia iránti ugrásszerűen növekvő igényeit a fosszilis üzemanyagok, mindenekelőtt a szén elégetésével fedezi. Az egyéni mozgékonyság és a szórakozás nagymértékben a belső égésű motorokhoz kapcsolódik. Az ember szinte új kentaur lett: félig ember, félig autó, és motorizált felének ziháló lélegzete szennyezi a levegőt, tönkreteszi a tüdőt, ellepi szmoggal a nagyvárosokat. (...)

   Ha az Egyesült Államokat nézzük, mint olyan országot, amely manapság egy főre számítva a legtöbb energiát használja fel, és már napjainkban az energiafelhasználás olyan szintjét és típusát képviseli, amely felé - ha nem változik semmi - más iparosított államok is haladnak a termelésben és a fogyasztásban, azt találjuk, hogy a hetvenes évek elején az elsősorban autóktól  és erőművektől származó légszennyezés évente mintegy 200 millió tonnát, vagyis minden élő és lélegző amerikaira számítva egy tonnát tesz ki."  

(Barbara Ward - René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Bp. 1975. 112. old.)

 

   Amikor a fenti sorokat írták, a Föld lakossága még nem érte el a 4 milliárdot. Az azóta eltelt négy évtizedben azonban a népesség növekedése fölgyorsult. Napjainkban ez a szám már meghaladja a 7 milliárdot és folyamatosan növekszik. 

http://www.worldometers.info/hu/

   Az utóbbi 40 évben az energiaéhség csöppet sem csitult, sőt egyes régiókban mind hatalmasabb méreteket öltött. Kína, India és számos másik fejlődő ország gazdasága, ipari termelése rohamosan növekszik, és ezzel párhuzamosan az energia iránti igénye is. A megtermelt energia legnagyobb részét fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből - Kína esetében elsősorban szénből - nyerik, és ennek során folyamatosan növekvő mennyiségű szennyező anyagot bocsátanak a légkörbe. Az úgynevezett fejlett országokban sem sokkal jobb a helyzet, mert bár sok esetben rendelkezésre állnak az energiatermelésben a környezetkímélő technológiák, ezek bevezetése csak nagyon lassan történik, mindenféle mondvacsinált "gazdaságossági" okokra hivatkozva. Kétségtelen tény, hogy rövid távon olcsóbb a ma elterjedt technológiák használata, a kőolaj, a földgáz és a szén eltüzelése, hosszabb távon azonban hatalmas árat kell majd fizessünk ezért.

   A pusztító energiaéhségről így írt 2007-ben Jánosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke:

   "Ahhoz, hogy a XXI. század megszelídíthető legyen, mindenképpen meg kell állítani a világ energiafogyasztásának az elmúlt években tapasztalható, őrült ütemű bővülését. Európa a piacra bízta a döntéshozatalt, ám egyelőre úgy tűnik, ez nem volt jó megoldás. Az energiahordozók birtoklása változatlanul nagypolitikai kérdés, s az erről szóló diskurzus olykor szinte a hidegháború egyszer már letűnt retorikáját idézi.   Az olaj ára az elmúlt pár évben - főleg pénzpiaci manipulációk következtében - ötszörösére nőtt, drágult a földgáz és a villany. Bizonyos üzleti körök, nagyvállalatok korábban elképzelhetetlen mértékű profitra tettek szert, s közben az energiahordozókban szegény országok láncolódtak oda kiszolgáltatott, függő partnerként valamelyik nagy exportőrhöz. Az energetikában is túlléptük a fenntarthatósági határt, s ha nem leszünk képesek csökkenteni energiaéhségünket, az tovább gyorsítja a világ összeomlását. A globalizmus azonban a fogyasztás növelésében érdekelt, s médiahatalmával még a tisztánlátást is akadályozva arra törekszik, hogy ne ismerjük fel a valós tényeket."  

    

   "A XIX. század a szén korszaka volt. Az ipari forradalmat a széntüzelésű gőzgépek elterjedése indította be, és kis túlzással az egész gazdasági és társadalmi fejlődés, a modernizáció ezen alapult. A XX. század már a szénhidrogének (olaj és földgáz) korszakát hozta el - bár a szén szerepe, főleg az áramtermelésben, még ma is számottevő. Az ezredforduló fő kérdésének az energetikában is az önkorlátozásnak, a fogyasztás mérséklésének kellene lennie. A figyelem középpontjába viszont a takarékosság helyett a helyettesíthetőség került. Ma a fő kérdés az, hogy mivel helyettesíthetők a fosszilis energiahordozók, hogyan valósítható meg a karbonmentes energiakorszak. Az erről folyó vitákból két lehetséges út bontakozik ki. Az egyik az atomenergia reneszánszához vezet, a másik a megújuló energiahordozók, elsősorban a biomassza még nagyobb arányú térnyerése felé. Mindkét út a fosszilis energiahordozóktól való elszakadást, az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentését célozza, az ökológiai és társadalmi összeomlást okozó klímaváltozás elkerülésére. Az atomenergiával szembeni fenntartások az első háborús alkalmazásra vezethetők vissza, a békés célú fosszilis energiatermelés lassan halmozódó veszélyeit nehezebb felismerni. A biomassza ugyan valóban megújuló, de sajnos szintén kimeríthető energiaforrás. Már most bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a problémák megoldására. A mezőgazdaságra alapozott energiatermelés zsákutca, s több kárral jár, mint haszonnal. Függetlenül attól, hogy a világ végül talál-e - s milyen időhorizonton - megoldást a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedésre, elsősorban a fogyasztás csökkentésére, a takarékosságra, s ehhez általános szemléletváltásra volna szükség. Sajnos a globális propaganda azt sulykolja, hogy a problémáinkat a piac fogja megoldani. Mára azonban már látszik, hogy az energiaszolgáltatások liberalizációja csak elmélyíti a problémákat. Az energiatermelésnek és -szolgáltatásnak az Európai Unió által kikényszerített liberalizációja nem bizonyult sikeresnek, ennek belátásához elég csak ránézni az árakra. Az emberek életminőségét alapvetően befolyásoló vezetékes szolgáltatások tarifájának nem a virtuális árakat szülő, a befektetők rövid távú érdekei szerint alakuló tőzsdéken kell eldőlni, hanem vissza kell térni a költségalapú árazáshoz."

(Magyar Nemzet, 2007. december 24., hétfő, 12. oldal)

   A levegőbe bocsátott emberi eredetű szennyezések közül napjainkban talán az üvegházhatású gázok - a vízgőz (H₂O), a széndioxid (CO₂), a metán (CH₄), a kloro-fluorokarbonok / CFC-k    vagy más néven freonok (CFCl₃), (CF₂Cl₂) /, a dinitrogén-oxid (N2O) és az ózon (O₃) - okozzák a legtöbb problémát. Ezek tehetőek elsősorban felelőssé a klímaváltozásért, a globális felmelegedésért.

   Mi is ez az üvegház hatás? A Föld felszínének átlagos hőmérséklete körülbelül 15°C. A Napból érkező elektromágneses sugárzás energiája fölmelegíti a Föld felszínét és légkörét. Ugyanakkor az elnyelt energia egy része visszaverődik a világűrbe. Az elnyelt sugárzási energia és a visszaverődő, infravörös sugárzási energia nagysága a hőmérséklettől, valamint a légköri viszonyoktól függ. A Föld által elnyelt sugárzás hullámhossza az ultraibolyától (< 400 nm) a látható tartományon keresztül (380-780 nm) egészen az infravörösig (> 700 nm) terjed.

   Bármilyen változás, amely megbontja az elnyelt és a kibocsátott energia egyensúlyát, befolyásolja az éghajlatot. A Föld felszínéről visszasugárzott energia már nem fény-, hanem hőenergia formájában távozik és felmelegíti a légkört, miközben a kibocsátó felület lehűl. A légkörben található üvegházhatású gázok egyfajta falat alkotnak a Föld felszíne és a világűr között, mintegy szigetelőrétegként viselkednek és nem engedik át a visszaverődő infravörös sugárzás által hordozott hőenergia egy részét, hanem csapdába ejtik, akárcsak egy üvegház. Ennek a következménye a légkör és a földfelszín melegedése, és innen ered a jelenség elnevezése is, az "üvegházhatás". 

   Ha valakit az üvegházhatás tudományos magyarázata bővebben érdekel, itt olvashat róla:

 http://www.matud.iif.hu/08nov/09.html

   A földi atmoszférában lévő széndioxid (CO2) mennyiségének változását mutatja az alábbi ábra 1960-tól napjainkig.

   A következő ábra pedig a bolygónk felszínközeli levegőjének átlagos hőmérséklet emelkedését szemlélteti 1860 és 2000 között. A fekete görbe az éves, a vörös görbe pedig az ötéves átlaghőmérséklet alakulását mutatja.

   Nem kell hozzá különleges képesség, hogy fölismerjük a két görbe közötti hasonlóságot. Ma már a legtöbb tudományos kutató egyetért abban, hogy a globális fölmelegedésért, a klímaváltozásért az emberek által a légkörbe kibocsátott széndioxid és a többi üvegházhatású gáz igen jelentős mértékben felelős.
 

   Ha valamelyikőtök kíváncsi arra, vajon ő személy szerint mekkora széndioxid kibocsátásért felel, hogy mekkora a "karbon lábnyoma", az Our Climate oldalán kiszámíthatja.

http://www.ourclimate.com/carbon-footprint-calculator/

   Az iparilag fejlett országok lakosságának egyik fontos jellemzője a mobilitás. Az itt élő emberek naponta több tíz, olykor több száz kilométert tesznek meg a lakó- és munkahelyük között vagy a munkájuk során, különféle közlekedési eszközökön. A járművek megválasztásakor a legutolsó szempontok között szerepel a környezet védelme, legfőképp az elérhető, a még finanszírozható kényelem számít, függetlenül attól, hogy az utazás választott módja mekkora környezetterhelést jelent. 

   A távolság legyőzésének, a sebességnek, a mozgásnak az élménye gyakran akkor is utazásra csábít, ha az egyáltalán nem lenne szükséges, ha arra nincs semmilyen racionális ok. Hétvégeken vagy szabadság idején, különösen tavasztól őszig, óriási tömegek lendülnek mozgásba, szállnak motorkerékpárra, kocsiba, buszra, repülőgépre, s keresnek föl egyre távolabbi úticélokat.

   Az utazás önmagában is kellemes élmény, s amióta a repülés mind több ember számára elérhetővé vált, sokan választják a közlekedésnek ezt a gyors, kényelmes formáját. Nemrég beszélgettem egy pilóta barátommal, s részletesen elmeséltettem vele, hogy mekkora mennyiségű üzemanyag elégetésével lehet egy adott távolságra egy adott számú embert elszállítani repülőgéppel. Elmondta, hogy nagyon sok szempontot kell figyelembe venni a számítás során, kezdve attól, hogy milyen fejlett technológiájú a gép hajtóműve (itt is vannak korszerűbb és régebbi, kevésbé hatékony hajtóművek), egészen addig, hogy mekkora a repülési út hossza, milyen magasan, mekkora terheléssel, milyen időjárási viszonyok között repül a gép. Személygépkocsikra vonatkozóan is elvégeztem ezeket a számításokat és összevetettem a repülőgépekre vonatkozó adatokkal. Az eredmény azt mutatta, hogy ugyanakkora mennyiségű ember ugyanolyan távolságra való eljuttatásához átlagban kb. 20-25%-al több üzemanyag szükséges, ha repülőgéppel utaznak. 

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/repules-ara 

   Az elsődleges szempont azonban itt is a gyorsaság és a kényelem, s hogy a helyváltoztatásnak ez a formája mekkora környezetkárosítást eredményez, azzal kevesen törődnek. Az Európai Unió a közelmúltban tett néhány lépést abba az irányba, hogy megadóztassa a légitársaságokat, s ezzel is ösztönözze a környezetkímélő technológiák elterjedését a közlekedésben. Talán mondanom se kell, hogy az ötletet nem fogadta osztatlan lelkesedés. 

http://kitekinto.hu/global/2012/02/16/celkeresztben_az_eu_legugyi_szabalyozasa/ 

   A repülőgépek által 1990-ben kibocsátott CO₂ teljes mennyisége szénben számolva elérte a 450 millió tonnát, ami nem volt több a közúti közlekedés globális emissziójának 20%-ánál és az emberi tevékenységekkel összefüggő teljes kibocsátás mintegy 3%-át képviselte. A repülőgépek CO₂ kibocsátását nagyobb időtávban vizsgálva megállapítható, hogy a XX. század közepétől néhány évtizeddel visszafelé e kibocsátás gyakorlatilag nulla volt. A repülőgépek kibocsátása azonban, a légiközlekedés egyre szélesebb körű elterjedése miatt növekvő mértékű, és a gépek által kibocsátott CO₂ évtizedeken át a levegőben marad, fokozza az üvegház hatást, s ezzel hozzájárul a globális fölmelegedéshez.

http://www.alternativenergia.hu/nagy-mertekben-hatnak-az-eghajlatra-a-kondenzcsikok/30874 

   Érdemes tehát időnként elgondolkodni azon, hogy utazásaink során a közlekedésnek milyen formáját válasszuk, s fontos lenne, hogy a döntésünk szempontjai között a környezetünk tudatos védelme is szerepet kapna. Íme néhány lehetséges alternatíva: